A KOLLEKCIÓ TÖRTÉNETE
Egy gerbera apró történetei
Volt egyszer egy gerbera, akinek különös árnyéka volt.
Amikor a virág lehajtotta a fejét, az árnyéka néha továbbra is egyenesen állt. Amikor összezárultak a szirmai, odalent, a földön még teljes pompájában nyílt. Mintha az árnyéka emlékezett volna valamire, amit ő a nehéz napokon elfelejtett.
A teljes történet elolvasása
Egy nyáron sokáig nem esett.
A gerbera szára meghajlott, szirmai lassan elnehezültek. Egy reggel már csak egyetlen harmatcseppet talált magán. Óvatosan behajlította az egyik szirmát, és megtartotta benne. A parányi vízgömbben elfért az egész ég.
Délutánra elfáradt. A közelében feküdt egy sima, világos kavics; arra hajtotta a fejét. A kő még őrizte a reggel hűvösségét. A gerbera megpihent rajta, az árnyéka pedig lassan köré simult.
Másnap lehullott egy szirma.
Sokáig nézte a földön fekvő kis korallszínű formát. Aztán megmozdult a nap, és a szirom üres helyén átbújt egy vékony fénysugár. Apró világosság jelent meg az árnyékában. A gerbera először látta, hogy a hiánynak is lehet ilyen szelíd alakja.
Ekkor vette észre a kis hajtást.
Két levele alig emelkedett a föld fölé. A gerbera közelebb hajolt, lassan megbillentette a szirmát, és a megőrzött csepp a hajtás tövéhez gördült.
Aznap este megérkezett az eső.
A gerbera hagyta, hogy végigfusson a szárán, megtöltse a szirmok hajlatait, és lemossa róluk a port. Reggel még kissé görbén állt. A lehullott szirom helye is megmaradt. De egy új, halvány szirom már a fény felé nyújtózott.
Mellette a kis hajtás is magasabb lett.
A Harmatnyom kollekció ezeket a csendes pillanatokat őrzi. A festményeken, a porcelánfigurákon és a készlet darabjain más-más részlet folytatja a történetet: egy pihenő virág, egy fény felé forduló szirom, egy továbbadott vízcsepp.
Így kerülhet egy reggeli csésze mellé egy kis újrakezdés, az asztal közepére gondoskodás, a falra pedig annak emléke, hogy néha meg lehet pihenni.
A gerbera minden nap egy kicsit másképp virágzott.
Kamilla Akhmin
