Valaki közelebb jön
Elun a téren állt, miközben körülötte mindenki sietett valahová. A napfény végigfutott arany hajának spiráljain, majd megpihent sötét ruhája néhány ecsetnyomán. Mellkasának nyitott szívén át látni lehetett egy darabot az égből.
Egy reggel egy kislány megállt előtte. Felnézett rá, aztán felemelte a kezét. Elun lehajolt hozzá, és addig engedte le a kezét, amíg a kislány ujjai elérték az övéit.
Egy pillanatra mintha lelassult volna körülöttük a tér. A kislánynak már nem kellett olyan magasra nyújtóznia. Valaki közelebb jött hozzá.
Elun Aenili párja. Története ezekben az apró mozdulatokban bontakozik ki: fél térdre ereszkedik, hogy figyeljen; kezet nyújt; helyet hagy maga mellett a padon. Sima, arcvonások nélküli fejénél a testtartása és a hozzá közeledő ember mozdulata mesél az érzésekről.
A kollekció ezt az első találkozást viszi tovább. A szobor megőrzi a mozdulatot, a festmény szabad ívekké és spirálokká oldja. E vonalak részletei porcelánon, selymen és egy határidőnapló lapjain folytatódnak — emlékeztetve arra, hogy a napunkban egymásnak is hagyjunk egy kis időt.
Ismerd meg Aenilit →
